Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

telenül. az egész élet kockáztatásával szembe szálljon, hogy az egész egyéniség, az egész ember maradéktalanul és feltétel nélkül, enyhitő körülmények és a menekülés lehetősége nélkül exponálja magát. Az igazi drámában nem lehet középút az ember totális győzelme és pusztulása vagy erkölcsi megsemmisülése között.

Továbbá meggyőződésem, hogy a konfliktus nem csak az intenzitás, a hőfok (amelyen a gondolatot megfogalmazzuk és a nézőnek tolmácsoljuk) szempontjából döntő, de a legkifejezőbb eszköz is egyben, a gondolat legsajátosabb arculata a drámában, emberi kvalitásainak mértéke, társadalmi karakterének és aktualitásának tanúbizonysága. Drámai mondanivalóvá csak az a gondolat válhat, amely már in statu nascendi magán viseli a konfliktus, a nagyhatású, kifejező konfliktus, tehát a kor alapvető ellentmondásainak felismerhető jegyeit.

Végül meggyőződésem, hogy a konfliktus inflációja és a dráma arculatának atomizálódása nem az elavult formák túlhaladott ságának és az uj utak keresésének eredeti jelei, s nem csupán a szinpadi tér indusztrializálódásánák következményei, nem is a szinpadi dramaturgia és esztétika ügye elsősorban, hanem a gondolati csapongás és szórakozottság, extenzivitás és konjunkturalizmus reakciói, melyek számos másodrendű, jelentéktelen perpatvar felé fordulnak ahelyett, hogy egyetlen fő összecsapásra irányítanák minden figyelmüket. Tehát művészi gondolkodásunk poliekranizálódásából következnek.

Ha tehát a gondolati experimentumról, mint a drámában lehetséges egyetlen experimentumról és a drámai konfliktus integrálásáról. mint a dráma reneszánsza felé vezető útról beszélek, egy dologról,egyfajta művészi programról és ideálról van szó.

Az elmúlt évek során művészetünkben érdekes és több szempontból jellegzetes folyamatot éltünk át. A formai eszkö- 27 -T