Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

Ha a hősiesség nem elvont képesség, hanem konkrét közösségi cselekedet, akkor nem létezhet a konfliktustól függetlenül, hanem csakis annak közegében: a drámai alak akkor válik hőssé, amikor belép a konfliktusba.

Ha a szocialista hősiesség a gondolat harcos megvalósitása, akkor a szocialista dráma konfliktusa a kor alapvető filozófiai nézetkülönbségeinek művészi visszatükröződése: a hős beavatkozása a szocializmus érdekében. Az un. pozitív hős és a valódi hős közötti különbséget csakis a hamleti lenni vagy nem lenni szó szerinti megvalósítása dönti el. A szocialista hős számára nem lehet más kérdés, mint az ember, a béke, a szocializmus léte, vagy nem léte.

Az életben és a színpadon a hős vagy nem hős kérdése nem potenciális. Hős az, aki helytáll a próbán, akár győz,akár elbukik. De amíg az életben megtörténhet, hogy nem kerül sor a próbára, a drámában elkerülhetetlenül be kell következnie .

Az elkerülhetetlenség ereje, a próba nagysága és a konfliktus erőssége egyet jelent.

Dialektikus összefüggésben van a hős formátumával. Pozitiv, vagy viszonylag pozitív figurákra nem bizhatjuk a világ képét, csak annak egyes részleteit, egy csoportképet. A hős közbelépésére a világkép saját spektrográfiájává, társadalom-erkölcsi kardiogrammjává változik. Ez a dráma rendeltetése.

6

Elég lenne a megszokott normák keretein belül kissé vulgarizálni az előbb mondottakat és arra a meglepő felismerésre jutnánk, hogy én a több - három? öt? — felvonásos dráma klasszikus kánonját kívánom vissza, világos cselekmény, idő és tér tagolásával, melyet bizonyos drámai konvenciónak tekintünk.- 25 -