Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

Azt akarom ezzel mondani, hogy a nagy gondolatokra képes Írók - gyér, de annál figyelemre és tiszteletre méltóbb kivétellel - nem fordulnak el a formális megoldásoktól, hanem közelednek feléjük, mig azok, akik valami okból képtelenek e megoldásokra, készségesen konvencionálisnak nevezik azokat.

De a konfliktus válságának még egy tragikus aspektusa van.

Szépirodalomunkban - és nem csak a miénkben - az elmúlt időszakban különös folyamat játszódott le, melyet általánosan deheroizációnak nevezünk. A téma és annak irodalmi faktúrája mértéktartóbb lett, a szóvirágok megcsappantak, nagyobb tárgyilagosságra és reális szemérmességre vezetett, de ugyanakkor eltűnt a pátosz, eluralkodott a cinizmus és a szürkeség. Mindenesetre uj jellegű, a művészi fejlődés utolsó szakasza szempontjából kellemesebb próza született.

A dráma deheroizálása ezzel szemben a dráma megsemmi süléséhez vezet. Az igazi színpadi hős és az igazi dráma hiánya és sürgős követelése egy és ugyanaz.

De a hősiesség valamennyi koncepciója, kezdve az antik hős eszményen, folytatva - mondjuk - a romantikuson, egészen a fučiki1^* hősig, egy közös nevezővel rendelkezik: egyik sem tekinti a hősiességet az ember változatlan tulajdonságának, mint a szépséget, melyet állandóan az arcán visel, mint a tehetséget, mely pszichéjének állandó tényezője, mint valami elvont tökéletességet vagy erkölcsi bázist. A hősiesség mindig tett, cselekedet egy kritikus pillanatban. kulcshelyzetben, a történelmi erkölcsi, társadalmi és lélektani fejlődés csúcspontjain, és kizárólag az a tett, abban a pillanatban, abban az emberi összefüggésben. Ha szocialista hősről van szó, akkor ez a tett csak a jövő, a társadalom, a haladás érdekében foganhat a tegnap, az egyéni érdekek, a történelem sötét erői ellen, feltétlenül tudatosan, egy felvilágosult gondolat következményeként.- 24 -