Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A dráma integrálása
zófiai világnézet elhatározó koincidenciája, az alkotó tehetsége és azok lelki alkata dönti el, akikhez az adott történelmi helyzetben szólni akarunk. Ilyen adott történelmi helyzet a mi korunk is. Engedjék meg, hogy erről elmondjam a véleményemet. 5 Az utóbbi időben megszoktuk,hogy a dráma legfontosabb öazszetevőiről, mindenekelőtt a drámai konfliktusról elvontan és nagy általánosságban beszéljünk (A drámai alak túlságosan összeforrt a szemünk előtt látható élő emberrel.), mig a drámai idő és a drámai tér majdhogynem matematikai tényező lett, a konfliktus fogalma a metafizika világába vándorolt, készségesen ráhúzzuk bármelyik kaptafára, tetszés szerint tudományos poziciókba helyezzük át. A folyamat,melyben a dráma cselekménye nemhogy demokratizálódott, de szimplifikálódott és elszegényedett, a konfliktus hihetetlen inflációjához vezetettí következményei a konvenció, az elaprózottság, a gondolat poliekrani zálódása. A drámai konfliktus ereje nem lehet öncél, nem válhat művészi programmá és önmagában nincs semmi értéke. mint ahogy az önmagában legvalószerübb hus-vér szerepnek sem. A konfliktus eszköz csupán - azért kell beszélni róla.mert meggyőződésem szerint a legfontosabb és leghatásosabb eszköz - a mii alapeszméjének színpadi kifejezéséhez, társadalmi megvalósításához. Az a közösségi, a társadalomért folyó munka, melyet a színházi alkotás végez (amellyel hozzájárul a szocializmus ügyéhez), eredetében, gyökereiben függ a művészi igazságtól és a konfliktus intenzitásától. De miben rejlik a drámai konfliktus művészi intenzitása, tehát igazsága, eredetisége, eszmei következetessége és izgalmassága? Évekkel ezelőtt sokat vitatkoztak nálunk az ifjúsággal foglalkozó filmekről, és elkeseredetten szemére hányták az- 19 -
