Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

Ez azt jelenti: ahogy a forradalom, a béke ellen intézett támadások a nagy drámák témáját jelentették, ugyanúgy előbb vagy utóbb ezt fogja jelenteni az élet lenini normáinak fenyegetése, veszélyeztetése, a személyi kultusz éveinek egyes tettei és elképzelései. A helyes ábrázolás, mely egyúttal mozgósit és felszabadit, függ a világos eszmai állásfoglalástól, a marxista gondolkodás fejlettségétől, az irók kommunista öntudatától és természetesen mindenekelőtt képességétől, attól, mennyire képes a dolgokat helyesen, egészében, összefüggéseiben és pozitiv történelmi távlatban látni; de ki nem mondani, hallgatni a nagy ellentétekről, a kor konfliktusairól azt jelenti: megelégedni jelenlegi drámairodalmunk viszonylagos gyengeségével, részleges igazmondásával, a nagyság iránti rezignációval.

Lássunk egy példát. Lankadatlanul panaszkodunk a falusi életet megjelenítő drámák hiányáról, melyek megragadnák az ott lezajló gyökeres változásokat. Pedig nemrégen még a "tsz-darabokat" tekintettük szocialista drámairodalmunk fontos, ha nem is legjelentősebb hullámának! Ezek a darabok azonban "kiöregedtek": nem azért, mert közben megvalósítottuk a szövetkezeteket és állami gazdaságokat, amelyért annak idején küzdöttünk, hanem mert nyilvánvalóvá vált e darabok konfliktusnélkülisége. Ugyanebben az időben tanúi lehettünk például Kelet-Szlovákiában, éppen a kollektivizálással kapcsolatban a lenini normák durva megsértésének, amit később a párt is megbírált és elitéit. Ezzel egyetlenegy dráma nem foglalkozott. Pedig érezhetjük, hogy az ott lezajlott viharok kitűnő drámai anyagot sejttetnek. Vajon az önkéntesség elvének felrúgása a szövetkezetek megteremtése idején jellemző volt a szocialista társadalomra? Egyáltalán nem, ellenkezőleg. De jellegzetes drámai anyag lehetett volna, nagy lehetőségeket rejtett magában, melyekkel el lehetett volna jutni a dolgok gyökeréig és fennhangon, meggyőzően szólhattunk volna ezekről a szoci- 144 -