Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

alizmus érdekében! Drámaian, vagyis egyéni sorsokon keresztül mutathatjuk meg a szocializmus erejét, éppen a legélesebb ellenpélda: a szocialista erkölcs megsértése tükrében. És ugyanígy találhatunk számos példát a termelés, a termelés irányítása, a jog, az igazságszolgáltatás, a közbiztonság, az iskolázás, a kultúra stb. területein, ahol meg lehet és meg is kell mutatni a szocializmus erejét és etikáját gyors, megrázó, hatásos konfrontációban az ellene irányuló támadásokkal, éles, durva megsértésével.

Bizonyára helytelen volna ugyanezt követelni más művészetektől is: a költészettől, a zenétől, a szobrászattól vagy a tánctól, mert az ilyen éles, exkluzív konfliktus,elemző kritika és könyörtelen társadalmi röntgenólógia idegen tőlünk, nem e művészetek sajátja. De a dráma száméra ez jelenti a nagyság felé vezető utat, ez a megismerés első számú eszköze, anyanyelve; ezen kivül pedig a dráma legfőbb hivatása, a számára kijelölt frontszakaszón. Egy bizonyos életélmény - "drámai" - és a sajátos drámai konfliktus gnoszeológiai lehetőségei kölcsönös vonzást gyakorolnak egymásra, egymásra vannak utalva. Ezért érezzük részleges igazságnak, ha a dráma elhallgatja az égető társadalmi kérdéseket. A vers, a grafika vagy a kamarazene nyugodtan megteheti, de a dráma enélkül egyszerűen nem létezik.

Az a fejlődés, amelyről beszéltem, mindannak meggyőzését jelenti, ami az fintlmi sta tragédia és a Feledhetetlen 1919 között, vagy Belocerkovszkij Viharjának * két változata között történt a drámában vagy a dráma körül, tehát elfordulást a higiénikus, diétás, agyonmagyarázott dramaturgiától az alkotó lendületű drámairás felé, a kommunista aktivitás és a valóban marrista dramaturgia felé, amely lehetővé teszi az igazság dialektikus, tehát konfliktusos ábrázolását. elfordulást a pontos, "kifogástalan" irodalomtól az embert és a világot ellenál Ihatatlan erővel felfedező és formáló irodalom felé.