Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

nem, ellenkezőleg: a legfontosabb előfeltétel - mint a kor valamennyi fontosabb eseménye számára - a történelmi optimizmus, lankadatlan, hit a kommunizmus 3övödében.

Természetesen a korszak fő konfliktusai - a kommunizmus ellenségeinek összecsapása a kommunizmussal, az imperializmus összeütközése a szabadsággal, a háborúnak a békével - nem szűnnek meg ezután sem, továbbra is szükséges és aktuális anyagot jelentenek a dráma számára. Korszerű, a békés épités központi kérdéseit, elsősorban erkölcsi problémáit megvilágító drámák válhatnak belőlük. Kétségtelenül némelyik kérdés "kényesnek" tűnik majd, mert eddig még senki sem mondta ki.De valóban pesszimisták akkor vagyunk, ha félünk kimondani, mert az egyenlő a szocializmussal szembeni bizalmatlansággal; valóban pesszimista a rózsaszínű ábrázolás, mert egyenlő a szocialista ember Ítélőképességével és józan értelmével szembeni bizalmatlansággal; valóban pesszimista a rezignáltság, amellyel egyes kérdéseket és tényeket az ellenség kényére-kedvére kiszolgáltatunk, hogy különféle hazugságokat mondhasson róluk, ahelyett, hogy magunk mondanánk ki az egyedüli, telies igazságot, a mi igazságunkat.

Az életünkben mutatkozó hibákat és hiányosságokat, mint például a lenini elvek időnkénti súlyos megsértését nem azért ragadjuk meg, hogy kérkedjünk, hogy rosszindulatúan általánosítsunk és úgy mutassuk be, mint a szocializmus egészére jellemző tendenciákat; úgy fognak megjeleni, mint a kommunista eszmény ellenlábasai, hogy éles konfliktusban összeütközhessünk velük; és annál igazabb lesz, minél teljesebben és nyíltabban jelenítjük meg a rendíthetetlen kommunista igazsággal szemben a másik tábor igazságát is, és saját, ha nem is tipikus, átmeneti jellegű, de komoly hibáinkat, tévedéseinket, hazugságainkat. Ha ezt elhallgatjuk a drámában, egyetlen következményt vonhat maga után: a konfliktus gyengeségét, igazságunk gyengeségét.- 143 -i