Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

Éppúgy» ahogy a forradalom idején egy mellékes, kevésbé fontos témát feldolgozó dráma nem lehetne őszinte és aktuális, ahogy a Honvédő Háború idején anakronisztikus lett volna minden mii, amely nem veszi tudomásul, hogy háború van - ugyanígy hazugnak érzünk minden olyan darabot, amely nem a kommunista társadalom békés építésének központi konfliktusát fejezi ki, tehát a lenini és a nem lenini koncepció, a társadalom és az egyén lenini és azzal ellenkező erkölcsének összeütközését. És feltétlenül az a dráma lesz nagy dráma, amelyiknek konfliktusa a leglényegesebb belső ellentmondásokat testesíti meg, amelyik merészen és egyenesen az idegekig hatol, az ellentétek legbelső gócáig, ahogy annak idején Trenyov és Visnyevszkij, Gladkov0^* Leonov vagy Babel5^* tette.

De mivel a dráma igazsága a legjobb és a legrosszabb öszszecsapásából, az ideálok, erkölcsi normák és azok legbrutálisabb megsértése közötti összeütközésből születik, mivel tehát minden forradalmi freskó anyaga a forradalmat fenyegető veszély, minden háborús hősköltemény anyaga a béke megsértése, a nagy erkölcsi konfliktus, melyet a sematikus darabok nem tudtak megragadni, de amely azért nem szűnt meg a kor nagy konfliktusa lenni, úgy jelenik meg a drámában, mint az élet lenini elveinek megsértése és azok győzelméért vivott harc.

És végüliss tekintettel arra, hogy a dráma konfliktusra épül és a konfliktuson keresztül érzékeli és ábrázolja a világot, művészi anyaga olyan életanyagból kellene, hogy legyen, amelyben a lenini konfliktusa a nem leninivel, a lenini normák megsértése és védelme a legélesebb, legerőteljesebb, legkiélezettebb, legjellemzőbb formában jelenik meg. Más ut nem vezet korunk nagy szocialista drámájához.

Azt jelenti ez, hogy "sötét" időszakot kell ábrázolni, ahol kizárólag a hibák és a fogyatékosságok elburjánzása jellemző? Pesszimizmust jelent ez? Gondolom, egyáltalán- 142 -