Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

"poliekranizálódása" elnevezéssel jelöltem, s ugyanúgy ez a fajta gondolkodás is visszahatott a drámák családfájára, s nagy szerepe volt annak értékelésében, mely szerint azokat a modern dramaturgia csúcsainak kell tekinteni.,

Bizonyítják ezt egyes elméletek, melyek a legfontosabbat érintik: a dráma tematikáját és konfliktusát.

3

Kezdjük a legvégén.

Szinházi kritikusaink nemrégen nyomatékosan felhívták a figyelmet a konstrukció veszélyességére a drámában, a drámai forma konstruáltságára.

Mi is a drámában a konstrukció? Nézetem szerint a szerző szándékának túlsúlya az élet igazságával, a színpad logikájával, az élet és a társadalom logikájával szemben, hús és vér hiánya a művészi organizmus csontvázán, az a priori, a szándékoltság elburjánzása. Nem egy szerkesztési elvet értek ezen, hanem egy sajátos kompoziciós folyamatot. A műalkotásban a konstruáltság mindig önkényességgel jár együtt, sohasem építészeti fegyelemmel. A konstruáltság mindig a hiányos kompozíció törvényszerű következménye, az építőművészet csődje, nem pedig annak tultengése. A konstruálás nem művészi törvényszerűség, hanem annak megszegése, elszakadás a gondolattól és a gondolatok hordozójától, az embertől.

Ezek szerint az architektúra hegemóniája lenne drámairodalmunk legfőbb buktatója? Nem figyelmeztettek-e bennünket - különös, de semmiképpen nem a körülmények megmagyarázhatatlan összejátszása folytán - a drámairásnak éppen abban a korszakában, melyet mindenfajta szerkesztési mód hihetetlen csődje jellemzett? A fő veszedelem nem éppen ellenkezőleg a drámai forma amorfizálódásában van? Nem hasonlít ez a konstrukció ellenes hirtelen kifakadás a ka- 13