Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

éreztünk. Ma már tudjuk: az ut nem erre vezet. Most már csak az a kérdés, vajon merre?

8

Ahhoz, hogy bárki is megpróbáljon választ adni erre a kérdésre (vagy legalább megközeliteni), először egy másikat is fel kell vetnie: Hogyan, milyen változatban van meg a drámában a megismerés, miképpen van "lefektetve" és "lehorgonyozva" szöveg anyagában, hogyan és merre tart kikristályosodásának, megjelenésének konkrét folyamata.

Ugyanis éppen ezt az elképzelést nem világítja meg a dráma fejlődésének legutóbbi szakasza, amikor a szöveg már régen nem elégszik meg annyival, hogy igen, igen, nem, nem - amikor minden erőfeszítés arra nézve, amit valamikor konfliktus "megoldásának" neveztünk, beleütközik a tételek és a sematizmus iránti idioszinkráziába és amikor minden homályos célzás a mélység, a sokértelműség, az írói finomság és szemérem a priori könnyedségéből indul ki. A dráma ugyanis közben megszűnt utasítás lenni arra nézve, hogyan éljünk, mi legyen az élet értelme.

Éppen ezt a kérdést, a dráma sajátos ismeretelméletének konkrét kérdését nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az erőteljes, sőt a nagy dráma ott kezdődik, ahol az igazsággal kapcsolatos valamennyi kompromi ss7.mn megszűnik, ahol az egész konfliktus a társadalom és az ember igazáért folytatott harc és ahol az igazság lényeges és meglepően széleskörű megismerését állítjuk az érdeklődés középpontjába.

Ennek taktikáját magában hodrozza talán a szatirikus újságírás, esetleg az esztrádmüsorok villámtréfái, de a dráma semmiképpen. A drámában mindig arról van szó, hogyan emeljük a konfliktus filozófiai értékeit a kor magaslatára, gyakorlatilag: hogyan mutassunk rá az emberi sors mélységein és belső összefüggésein keresztül az ember- 132 -