Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

rálásával fokozni, megsokszorozni, az Ilyenfajta törekvés egyszerűen a hagyományok ápolásának számit« Az előbbit, mint az útkeresés, ujitás, a korral való együtthaladás példáját emlegetik, míg ez utóbbit szolid mesterségbeli tudásnak, no és persze divatjamúltnak nevezik.

Nem kívánok mást, mint ezt az állítást megcáfolni és bebizonyítani, hogy nem egy szempontból épp az ellenkezője igaz.

Soha nem vontam kétségbe, hogy a modern dráma kezdeti formabontásai mögött a polgári konvenciók tudatos szétzúzása állt és e törekvés nem csökkenő vonzóereje mindenekelőtt ritmikus lehetőségeiben, drámai időmértékének gazdagságában és leleményességében, kifejezőeszközeinek tarkaságában és mozgékonyságában, és mindenekelőtt abban a komplem hatásban rejlett, melyet a művészi ábrázolás és megjelenítés előidéz. Mai vitalitása és népszerűsége sok egyéb mellett a realizmus fogalmának bizonyos lejáratásával is magyarázható, mely a drámában szürkeséghez, egyhangúsághoz, sematizmushoz vezetett: a séma temperamentumos elvetése és tüntető, gyakran hivalkodó tagadása nem más, mint a müviség és korlátozottság lehangoló érzésének kompenzációja, valamiféle heveny művészi vitaminhiány eredménye.

De mélyebb és nagyobb horderejű jelenségnek látszik a tény, hogy az ilyen tipusu drámát rendületlenül és kritikátlanul korszerűnek mondjuk, mig a vele egyidős zene és képzőművészet pl. már moderneskedőnek, tehát elavultnak hat. ügy vélem, a dráma dekomponáltsága és az utóbbi években az egész művészi gondolkodásban elterjedt poliekranizálódás között élő, szerves összefüggés van; nem csak a forrásuk közös - az életjelenségek szintetikus és analitikus megragadására irányuló képesség és a támadó, átfogó gondolkodás hanyatlása -, de a táptalaj és a sors is: egymásból merítenek, egymásnak adnak át energiát és kölcsönösen mentegetőznek. Gondolom, éppen a drámairás hatott leginkább arra a folyamatra, melyet a művészi gondolkodásunk- 12 -