Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

maszemléletnek: legsajátosabb, legbiztosabb jele az inflációs karaiét er.

Megint csak nem gondolunk itt természetesen Brecht epikus színházára: dramaturgiájának élénk kilengésein (a Galilei és a Koldusopera, a Carrar asszony puskái és a Jó embert keresünk művészi faktúrája között már van bizonyos eltérés!) átvezet a brechti filozófia vonala, teljesen világos ismeretelmélete. Nem mindig olyan mintaszerű, mint

JlD

az Anyában, vagy az Arturo Uiban. a "tandrámák" költőiségét filozofikusan és empirikusan elmélyiti és szárnyakat ad azoknak sokoldalú és egyedülálló művészete. De az ő konfliktusa nem "boltív", hanem kirobbanó és egyre növekvő erejű megismerések láncreakciója. melyet folyamatosan summáz, a kor és a társadalom tudomására hoz, kihirdet. Ki tudja, milyen lenne ez a folyamat, ha Brecht nem leime ilyen rendkívüli, szuggesztiv költő, ilyen bonyolultan egyszerű? Mert csak ezekkel a képességekkel együtt lehetett azzá, ami: az elidegenítő hatásból költői vallomást teremtett a világról és az emberről, songjaiban mérlegre tette és szemléltette az igazságot (a költői számadásnak ezt a módszerét sikerrel és alkotó módon vette át nálunk Ludvik Kundera, különösen a Nem tréfában4^*j darabjainak balladai hangját összekapcsolta őszinte agitativ szándékával és uj tipusu színházat teremtett vele, a néző kritikai szemléletét olyan emberi sorsok bemutatásával őrizte meg, mint az Anya, Sen Te,^®* Kurázsi marna,"^* Galilei, Gruse,Simoné^* stb. Egész életművét jellemzi, mondhatni "megbélyegzi" a gondolkodás és a megismerés szenvedélye. ami Gorkijnak is sajátja, bár Brecht - legalábbis elméletben és programjában - távoltartotta magát Gorkij szándékától, a mély érzésektől, együttérzéstől, a beleéléstől és attól a törekvéstől, hogy az embereket érezni késztesse.

Ma már tudjuk, hogy a dráma elprózaiasodása nem vezetett az uj tipusu színházhoz. Az epikus elem, amely Brechtnél a- 128 -