Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
A fejlődés kérdésének ehhez az egész komplexusához csak azért térek vissza, mert - mint mondottam - úgy érzem, mintha ez a fejlődés megtorpant volna valahol, megszűnt a dráma behatolása a kor legfőbb ideggócaiba, mai etikánk gyújtópontjaiba, 7 A szocialista drámairás olyan helyzetbe került, hogy kettős nyomás alatt szenvedett: egyik oldalon a tételektől és a banalitásoktól való félelem, amely a művészetet társadalmi szempontból sematikussá tette, másik oldalon pedig egyes dolgok ki nem mondhatóságánák átható és élénk érzete, ami a személyi kultusz légköréből maradt ránk. Ez a kettős nyomás egy harmadik, formai és szerkezeti, időbelileg kollidáló faktorral együtt azt eredményezte, hogy a dráma kezdett összeomlani és szétesni, akár három, akár harminchárom képből állt. A harmadik tényező az a körülmény volt, hogy éppen ebben az időszakban, tehát az ötvenes évek második felében kezdtek megelevenedni és ismét divatba jönni a dráma és a szinház egyes formai és stilustörekvései, melyeket addig a szocialista realizmus vulgarizálóinak forma-puritánizmusa elnyomott és formalistának bélyegezett - elsősorban a drámai idő és a szintér váltogatásának néhány variációja, majd pedig a szinész "uj tipusu feladata”, amikor is nem drámai alakot keltett életre, hanem "akción kivüli alakot", aki kiegésziti, vagy megmagyarázza az akciót. Ez nem csupán a dráma epizálódásához vezetett, melyet gyorsan siettünk újdonságként üdvözölni, de elprózaiasodásához. sőt, ami még rosszabb: feuilletonizálódásához, causerizálódásához.^* a drámai jelleg nagymérvű széteséséhez. A dráma és a dramatizálás viszonylagos egyenértékűsége, mely régebbi keletű és okai részben a repertoárrendszerben keresendők, csak felszíni jelensége ennek a drá- 127 -
