Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

és közben azon fáradozik, hogy "élesen körvonalazott jellemeket" és "egyetlen szenvedély megszállottjait" állitsa szinpadra, mert ebben látja a szerep nagyságához vezető utat, mint az antik drámában; de ezzel szemben vajon egész életműve, bonyolult jellemek, plasztikusan, pszichológiai hozzáértéssel tökéletes nyelvismerettel életrekeltett alakok, valóban összetett, tehát életteli szerepek e megkapó galériája nem éppen annak az Anton Pavlovics Csehovnak a hatalmas, izgalmas megfigyelése alapján jött létre, akit ő - Gorkij - bájos lirai komédiák szerzőjének tartott akkor, amikor azt vallotta, hogy "számunkra jelenleg a legkevésbé nélkülözhetetlen a lira..."?

Az effajta vitákat alighanem nagyon sokáig lehetne folytatni, csak éppen eredményre nem vezetnének; Nyil valóban igen kis helyet foglal el Gorkij drámájában; a proletáriátus az Ellenségekben - drámai szempontból - valóban csak védekező állásban van; sok Gorkij-dráma valóban csak jelenetek egymásutánja; mint jellemalkotó pedig kétségtelenül Csehovból táplálkozik stb. De abban a bizonyos 1932-es nyilatkozatában, melyből eddig is idéztünk,van egy megjegyzés, mely Gorkij egész művészi nagyságának, forradalmiságának biztos kulcsa: az, hogy a megismerés szenvedélye nélkülözhetetlen a drámában. Gorkij életművének korszakalkotó jelentősége a dráma- és a szinháztörténet szempontjából sokkal lényegesebb kérdésben rejlik, nem valamiféle eredeti szerkezet, forma kitalálásában, hanem a dráma u.i tipusu ismeretelméletében, a konfliktus újfajta gnoszeológiá.iában. Mi tehát a korszakalkotó jelentőségű Gorkij müveiben?

Mamim Gorkij alkotói egyéniségében találkozik először a nagy drámaköltő tehetsége tudományos alapokon nyugvó világnézettel. ez biztositja a helyes, szavahihető tanúvallomást a társadalom életének eseményeiről. A megismerés, ami a dráma feladata és amelyet a dráma kifejez, már nem relativ, nem részleges, nem átmeneti jellegű, már nem ál- 118 -