Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
lit korlátokat az elbukó osztály filozófiája, vagy az a rezignáció, hogy az események, történések társadalmi gyökereit nem lehet és nem érdemes felkutatni: ez már történelmi és materialista, helyes és teljes megismerés. Nem befolyásolja az egyén haragja, aki fellázadt és tiltakozik, sem az egyén vágya, amit elfojtanak; a társadalom törvényszerűségeinek megismerése lehet csak döntő, a fény. amellyel ez a megismerés mindent bevilágit. minden drámatémát, vagyis minden társadalmi folyamatot. Ez újszerű és kiterjedt megismerés első állomása természetesen Alexej Peskov^®* egyéni útja és sorsa, ’’egyetemi évei". Azután azonosul a megujhodó, tisztán reneszánsz jellegű grandiózus társadalmi mozgalommal: Csehov megérzése és reménye szociális valósággá válik, a rosszat a társadalomban már nemcsak megmutatni lehet, mint Ibsen tette, hanem eltűntetni, megsemmisíteni is; különösen a művészet és a dráma tárgya változik meg: a napi téma az uj kor harcokban edzett társadalma lesz, nem a csapdákkal körülvett és megfélemlített ember; a szocializmus filozófiája megtanit uj módon szemlélni a társadalom harcait és uj életérzéseket teremt - történelmi optimizmust, vagyis a jövő tudományos biztonságát, a nagy korszak tudatát, mely felfegyverzi a katonát és a politikust és monumentálissá növeli a művészetet; és összhangot teremt az egyén és a társadalom, a személy és a politika között létrehozza az élet és az irodalom uj kvalitásait, azt, amivel először találkozunk az antik világ óta, amely Aiszkhüloszt és Szophoklészt és - mutatis mutandis - a reneszánsz óta, amely Shákespeare-t adta a világnak. Gorkij és a szovjet drámairodalom tehát forradalmi vivaányt állitott a szinpadra: a társadalom és a történelem igazságának drámaiságát. A dráma egyéni konfliktusa és a történelem általános konfliktusa megszűnt ellentmondásban lenni egymással,összbang- 119 -