Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
eljut a felépített konfliktus szintjére, ez már a realitás konfliktusa a relativ realitással, a valóság konfliktusa az illúzióval, több egyenértékű és kölcsönösen kiforgatható szubjektív igazság összeütközése: a megismerés képessége teljesen relativ és a társadalmi valóságot nem veszi figyelembe. Pedig nem egy hires Pirandello-darab először novella volt! A konfliktus gnoszeológiai potenciájának relativizálása - ez a folyamat legfőbb filozófiai inditóoka - nálunk is ismert, mint a dráma atomazilása, gondolati és szerkezeti széthullása: az alapos megismerés, az integrált konfliktus által kifejezett szilárd világnézeti vallomás helyett csak részleges megismerés és részleges vallomás. És bár - érthető módon - nem játsszuk Pirandellót, a pirandellizmus mint elv, mint gát megjelent és továbbra is jelentkezik drámairásunkban. Természetesen egész más okokból, mint az osztálytársadalomban. Bizonyára nem szükséges hangsúlyozni, hogy a pirandellizmusnak nevezett folyamat legfőbb jegyei (a megismerés területén; rezignáltság az emberi igazság elérhetetlensége miatt, és dezilluzió. mint az ember és a kor ábrázolásának fő tartalma; a technika területén: a színház és tényezőinek leleplezése, a művészi eszközök lemeztelenitése) az elmúlt időszak alatt számos változáson mentek keresztül. A történelmi korszakok, a társadalmi változások és művészi stilusok átvették belőle azt amit tudtak és saját céljaik szolgálatába állították. A modernség ismeretelmélete és konkrét művészi formái között a végletekig egyéni és bonyolult volt a kapcsolat; például a pirandellói filozófia felhasználása és a formabontás dramaturgiájának egyes tipusai között egyáltalán nem volt okozati összefüggés. Tudjuk, hogy a hagyományos formák "szétzúzása" mást jelent például az übu király.^* mint a Poloska vagy a Gőzfürdő.- 110 -
