Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

lálmányokból.a priori formákból összetevődő dinamikus külsőségek pótolják. Nem tudom elképzelni, hogy ez ne vezessen a gondolati szintézis azonnali elgyengüléséhez, érzelmileg csökkent társadalmi átütő erőhöz.

Ezt a drámaiságot, ezt a drámai energiát, más szóval a drámai formában kifejezett gondolatnak a "kilövés” pillanatában bekövetkező felgyorsulását (ha megengedik a rakétatechnika e kifejezésének használatát) ugyanis sorsdöntőnek tartom az intenzitás szempontjából, mely által a művészi szándék áttör a színpadról a társadalom tudatába, bármilyen legyen is a hatóanyag; nagy érzelem vagy humor, lira vagy argumentum, Visnyevszkij vagy Brecht, Miller vagy Hrubin.^*

2

Ezzel a meggyőződéssel szeretnék mindenekelőtt egy olyan kérdést érinteni,melyet drámairodalmunk alakulásában alapvetően fontosnak tartok; a konvenció és a korszerűség kérdését.

Ha megpróbáljuk összegyűjteni és desztillálni az utóbbi években elhangzott idevonatkozó véleményeket, a következő esszenciát kapjuk:

Megmerevedettnek és formailag elavultnak nevezzük elméletben azokat a drámákat, melyek az uj kor gondolatait a naturalizmus és a kritikai realizmus régi formáival fejezik ki, s ezáltal - ahogy mondani szokás - az uj tartalom öszszeütközésbe kerül az avult formával; terük kicsi és körülhatárolt, alakjai csak a kapcsolatok szűk körében s igy nem túl elevenen mozoghatnak, a rutin és örökség által visszafogott akciókból hiányzik a szikra; a gyakorlatban "kamaradarabok”, mintegy klasszikus, vagy klasszicizáló, tehát szerfelett hagyományos szerkezettel.- 10 -