Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A dráma integrálása
mely feltételezné az analitikus magyarázatot, például egy lényeges részlet kidolgozása, mely megpróbálná a problémát egészében és dialektikus összefüggésében megoldani; akarva, nem akarva felhatalmazzuk az olvasót vagy nézőt,, hogy kiszámítsa a számtani középarányost ahelyett,hogy az egyéni, személyes megoldást bocsátanánk vitára. Azért beszélek a művészeten kivül álló összefüggésekről, hogy felhívjam a figyelmet: művészi kifejező eszközeink poliekranizálódása bizonyos történelmi pillanatban kezdődött meg, alkotó gondolkodásunk adott fejlődési szakaszában; meggyőződésem, hogy átmeneti állapotról van szó. Az ut a sematizmus teljes diszkvalifikálásától az eszmeiség magasabbrendü típusához - melynek művészi nyelvét még nem tanultuk meg -, a filozófiai igazságok inproduktiv módon való ismételgetésétől azoknak az életen, a gondolatokon és a művön átszűrt kontrapunktikus, teljes kifejezéséhez, a régi művészi formáktól az újakhoz vezet, melyeknek helyén sokszor még régebbi, régen elfeledett, valójában tehát uj és természetes formák szuggesztiv fata morganája rejtőzik. Vagyis: a burzsoá esztétikától a marxista esztétikához kell eljutni! Őszinte meggyőződésem, hogy a drámai alkotás területén a helyzet súlyosabb, mint bárhol másutt: a drámának mint műfajnak legsajátosabb karakterével és nyelvével, létezési törvényszerűségeivel,társadalmi szerepével kerül ellentétbe; hogy a klasszikus meghatározásnál maradjunk: gondolat és forma között a dialektikus feszültség ismert elgyengülése következik be. A "poliekrán koncepció" inflációs elterjedése (ismétlem: nem mint a színpadi megjelenités egy fajtája, hanem mint a művészi gondolkodás módszere. tehát annak atomizálására irányuló törekvés) azt a veszélyt eredményezi, hogy a gondolatokból, művészi igazságokból összetevődő dramatikus és dinamikus lényeget a gépi berendezésekből, mechanikai ta- 9 -
