Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
"íme készen állunk.énekelte Vahtangov a dalocska ôl* sorát. Ha most visszagondolok Vahtangov munkájára a prológt son, úgy rémlik, hogy minden eleme gyorsan, logikusan ér céltudatosan született meg.Lehet, hogy ez nem is volt Így* Hiszen ugyanakkor emlékszem arra is, hogy mennyi fáradságot és hány estét áldozott rá Vahtangov és minden segítőtársa arra, hogy a diszbevonulás minden epizódját mind tartalmilag, mind formailag tökéletesen pontosra és világosra csiszolják. Nehéz, nagy fáradságos munka volt. S a prológus könnyed, tetszetős, mintegy a nézők szeme láttára születő epizóddá forrt össze. A prológus első próbája csupán helyzetgyakorlat volt a későbbi előadás ragyogó előjátékához. z A Turandot hercegnő próbáiról szóló feljegyzéseim utolsó lapjetit forgatva visszaemlékezem arra az estére,amikor az előadás befejezését alakítottuk ki. Igaz, hogy ez alkalommal Vahtangov, aki igen rosszul érezte magát, nem fogott hozzá velünk együtt a megoldás kereséséhez. Ahogy bejött a terembe, s a lehető legkényelmesebben elhelyezkedett karosszékében, azt javasolta, hogy az előadás a figurák következő szavaival fejeződjék be: "Carlo Gozzi Turandot hercegnő c. meséjének előadása végétért".- Az előadás utolsó epizódja Kalaf és Turandot megkoronázása lesz. Hogyan? Mint a mesében! Lebocsátjuk az égből a szent sárkányt, elé állitjuk Altoumot - köztudomású, hogy a császárok papok is voltak -, hadd tegye rá a fiatalok fejére az arany koronákat! A következő mozzanat a közönségtől való bucsuvétel - indítványozta Vahtangov.Mindenki újra egy sorba áll, a ri- 94 -