Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
neteiket akarják játszani1 Csodálatos! Megváltoztatunk mindent, amit eddig az éjszakai jelenet előjátékaként láttunk.- Jevgenyij Bogratyionovics! - hangzott fel a rendezők hangja a teremben. - A jelenet olyan érdekes, olyan kifejező! Hadd ismételjük meg! A szereplők most már résztvesznek majd a pánikban.- Nem tudták! - fortyant fel újra Vahtangov. - E napfényes lelkek, a szép e tiszta szolgái nem tudták! - rótta meg a színésznőket. - Lehet, hogy az előadás többi résztvevője, a darab többi szereplője sem tudja, hogy él, hogy feladata van, hogy résztvesz a jelenetben? Vajon a kancellárok, a titkárok, a bölcsek, a rabok és a rabnők - ki-ki a palotának részére fenntartott zugában - nem élik-e át Kalaf, Turandot és Altoum gondolatait és érzéseit! Értsék meg, azt szeretném, ha valamennyien együtt, egész estén át a darabot, a darabot játszanék (nem tudom, hogyan magyarázzam ezt meg maguknak!), nem pedig a szerepeket... külön-külön a szerepeket... Most pedig mindenki foglalja el helyét a színfalak mögött és a színpadon! A rabok, rabnők, bölcsek, Altoum, Turandot - mindenki, aki a történet logikája szerint ezen az éjszakán a palotában tartózkodik.Ismételjük meg az előjátékot... A Vahtangov által felsorolt szereplők gyorsan felmentek a színpadra.- Újra a hangzavarra várnak majd — súgta Jevgenvij Bogratyionovics a mellette ülő rendezőnek. - Az általános zűrzavart akarják felhasználni arra, hogy elrejtőzzenek, s Kalaffal való éjszakai találkozásukat előkészítsék. De mi becsapjuk őket. Súgja meg Kozlovszkijnak, hogy a zenekar ne az előbbi vad akkordokat ismételje, hanem lirai keringőt játsszék, amely hol felgyorsul, hol lelassul... A rabszolgáknak mondják meg, hogy ne kiáltozzanak, ne csapjanak 72
