Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

lármát, hanem a zene ütemére tűnjenek elő, majd suhanjanak el..* Ce a főszereplőknek egy hangot se!

A függöny szétnyílt. Brigella őrködött, Kalaf békésen aludt.

Újra felhangzottak szavad, a kísértetekről, amelyek nem jönnek el és a színpad mögül kissé furcsa hangszerelésü (nekünk akkor úgy tűnt), de egyszerű, dallamos keringő hangzott fel.

A főszereplők nyilvánvalóan más zenét vártak, mert veszett Iramban szaladtak elő a színpad különböző sarkaiból... s meghökkenten álltak meg a váratlan csendben (a rabszolgák ez alkalommal nem rohangáltak palacsintasütőikkel).

Hagyon mulatságos pillanat volt. A terem őszinte nevetésre fakadt.- Ez aztán az igazi sablon! - mondotta Vahtangov oly hangosan, hogy a színpadon Is meghallják. - És, amint látják, egy pillanat alatt megszületik. A színészek előre herendezkedtek a vad hangzavarra ás nem vették magnimair a fáradságot, hogy odafigyeljenek, felfogják a színpadi cselekvés uj körülményeit, uj atmoszféráját.

be a színpadon jó színészek állottak. Vahtangov monológjának másodpercei alatt alkalmazkodtak az uj helyzethez. Adelma, Szkirina és Zelima lágy, simuló mozdulatokkal lopakodtak a színpad eldugott sarkal felé, Altoum cár egy pillanat alatt törökülésbe ereszkedett és elrejtőzött.Csak sűrű fátyla mögül pislogott elő; körüldrapériázott Buddhaszoborhoz vált hasonlatossá.

Turandot rabnői fátyolba burkoltan, láhujjhegyen, a földet alig érintve óvakodtak elő.A bölcsek nem tettek különös fantáziáról tanúbizonyságot és urukhoz hasonlóan törökülésben helyezkedtek el a színpad különböző sarkaiban s arcukat anyag-darabkák mögé rejtették.

A rabszolgák feladatuk értelmében előbukkantak a - színpad különböző részein és hangtalanul (puhatalpu papu- 73 -