Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

ve vágtattak hol egyaiás feli, hol ésszerűen köroakörül a színpadon, a közben zagyra nyelven kiáltoztak. Uj, vad akkord rezegtette aeg a levegőt és a rabszolgák másodpercek alatt eltűntek.

Íz elképedt Kalaf és őre ide-oda szaladgáltak - az egyik pamlaga körál, a másik őrhelyén - nem tadták, mitévők legyenek.

1 színpadon ismét halotti csend, honolt...- Természetesen, nál«nk nem járnak-kelnak kisértetek- folytatta kénytelen-kelletlen Brigella -, de megtörténhet például, hogy a kulcslyukon keresztül szellem, lidérc, boszorkány tiszteleg. Ítélje meg Fönséged, mit tehetek erről én?

1 terem megértő nevetéssel fogadta Brigella szavait.- Hiszen nyilvánvalóan ellenkezett mindazzal, ami a színpadon Vahtangov utasítására történt. Meg voltunk győződve arról, hogy a jelenet tetszett Jevgenyij Bogratyionovicsnak.

Bob igy volt!- Hol voltak a szellemek és lidércek, amelyekről Brigella beszélt? - hangzott fel elégedetlenül hangja. - Hol vannak a mi kedves leányaink - AdeIma, SzkLrina, Zellma?- A színpadon voltunk. Vártunk a jelenetünkre - válaszolták bizonytalanul az említett szerepek alakitól, akik érezték, hogy a Vahtangov hangjában lappangó ingerültség nem sok jót jelent a számukra.- Kitűnői - ironizált Vahtangov. - Megteremtem az atmoszférát e kisértetek és lidércek számára,ők pedig, mintha mi sem történt volna, ülnők idls székeiken a kulisszák mögött és várnak a jelenésükre! Főszerepet játszanak és külön meg kell mondani, hogy mikor lépjenek be! Azok, akiket alakítanak, mindennél jobban félnek attól, hogy összetalálkoznak a palota útvesztőiben és zugaiban. Megteremtem számukra az aggodalom körülményeit és atmoszféráját, hogy - felszívják magukba és szerepükbe öntsék, de ők csak a jele—- 71 -