Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

És a figurák lassan beleélték magukat a zenébe. A legbátrabb és legkezdeményezőbb Szimonov volt. Hirtelen úgy siklott végig a színpadon, mintha az jégpálya volna, utánozta a korcsolyázók mozdulatait és meg kell mondani, hogy nagyon megnyerte tetszésünket, amint a zene ütemére (amely a jégpályákon mindig különösen vidám) figurákat rajzolt kit

A nézőtéren a tetszés zúgása futott át.- Nem rossz - mondta 7ahtangov.

Szimonov példája a többi figurát is fellelkesitette és rátaláltak a zene ritmusához alkalmazkodó cselekvésekre.

Scsukin nagy komolysággal fogott toraagyakorlatokhoz, képzelt tornaszereken: lengett a gyűrűn, korláton, lovon.

Hevetnünk kellett, amint ránéztünk, miután cselekvései abból a "magból" indultak ki, hogy egy testes ember fogyókúrás testgyakorlást végez.

Glazunov szigorúan kimért léptekkel szelte át keresztben a színpadot. Egyedül Kudrjavcev nem tudta, mitévő legyen. Bánatos töprengésbe merülten figyelte társai munkáját. Utánozni nem akarta őket, saját ötlete pedig nem volt.

De mi elégedettek voltunk a többi figurával és megbocsátottuk tétlenkedését.

Kudrjavcev azonban alapos meglepetést tartogatott számunkraI Két-három percre eltűnt a kulisszák mögött,majd hosszú ostorral, ruhájára húzott keményített ingmellel és gallérral jelent meg az "ajtónyilásban” és a szinpad közepére lépett. Haja simán tapadt fejére (viz és kefe!), fontoskodóan mozgott, arcán édeskés mosoly terűit szét.

A színpad közepén rápillantott társaira, airiic mutatványaikat végezték és arcát állati fintorba huzva váratlanul a levegőbe csörditett ostorával.- Allez! - kiállított fel.

50