Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
Ssimanov, Scsukia, Glazunov néhány pillanatig meghökkents meredtek rá, de Kudrjaveev megismételt cirkuszi hangvételű "Allez Î" kiáltása mindent megmagyarázott számukra. Mintha összebeszéltek volna, cirkuszi, idomított lovak parádés bevonulási jelenetébe kezdtek. Mindhárman saját, egyéni módjukon parádéztak a körben,amely most cirkuszi poronddá vált. A helyzetgyakorlat nem volt uj. Gyakran végeztük el különböző más gyakorlatok közben. Be négy tehetséges színész előadásában megújult, művészi vonásokra tett szert. Eudrjavcev, ötletével elégedetten, a színpad széléhez vezette "lovait" és a hagyományos módon azt vezényelte nekik, hogy üdvözöljék a nézőket, akik meleg tapssal köszöntötték a produkciót. A figurák nyugtázták a sikert és lefelé indultak a nézőtérre Jevgenyij Bogratyionovicshoz.- Hová mennek? - állította meg őket félúton Vahtangov. Társaink arcáról nem volt nehéz leolvasni a választ: teljesítettük azt, amit kívánt tőlünk!- Azt hiszik, hogy mert egy-két mutatványt bemutattak, már el is jutottak a figurák "magváig" - mondotta. - Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de még el sem kezdtünk a figurák módjára cselekedni. Eérem, hajtsák végre pontosan a javaslatomat: szervezzék meg,hogy a figurák szakadatlanul váltsák egymást a színpadon, egyik a másik után. Vetélkedjenek, hogy ki tud jobban lebilincselni, magával ragadni minket szóval, cselekvéssel, tánccal, dallal, akrobatikával - amivel csak akarjákI Indulás a színpadra! A színészek megfordultak és a spanyolfalak mögé mentek, amelyek a kis szinpad kulisszáit jelképezték. Két-három perc múlva megjelent előttünk Szimonov.- Legkedvesebb uraim és legkedvesebb hölgyeim! — fordult hozzánk könnyed konferansziéstilusban. - Most követ
