Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

De Vahtangovnak mindez kevés volt. Ha rátapintott a készülő előadás alapelemeire, megállás nélkül tört előre, s teljesen megfeledkezett betegségéről.

Mind újabb és ujább cselekvéseket talált ki.Maga rajzolta fel egy kartonlapra Turandot arcképét és feldobta a színpadra, amikor elérkezett annak perce, hogy Kalaf beleszeret a portréba.

Maga mondta Izmail szerepét, miután erre a szerepre még nem jelölt ki színészt. És nem csupán felolvasta, hanem nagy drámai feszültséggel el is játszotta e szerepet. El sem hagyta helyét, hanem csupán valamiféle sálba burkolódzott, amely szinte teljesen elfödte arcát (arcfátyol! - jöttünk rá), olyan könnyed modorban adta elő Sklrina szavait (Ljaudanszkaja ezen az estén nem vett részt a próbán), hogy megnevettette a "nézőket", akik viharos tapsban törtek ki.

És egyszerre csak... ismétlést rendelt el: "Az egészet élőiről", s előrebocsátotta, hogy senkinek nem ad több utasítást és senkitől nem követel semmi újat.

— Rögzítsenek, rögzítsenek le mindent azonnal! - követelte kitartóan. Rendezők, Írják fel a koncepciót. Emlékezzenek a "cifrázatokra"! Az utolsó simításokat magnimnV kell megadniuk. Csak akkor mutassák be ezt a jelenetet nekem, amikor már teljesen kész! "Nézők", maguk ne aludjanak, hanem reagáljanak a színpadi eseményekre! Éljenek együtt a színészekkel: maguk az 5 tükreik, maguk lelkesítik játékukat, maguk óvják meg őket attól, hogy hibát vétsenek, hogy veszítsen ritmusuk, hangjuk, érzelmük őszintesége, cselekvésük valószerüsége!

És újra élőiről kezdődött minden. Vahtangov betartotta szavát. Egyetlen egyszer sem szakította félbe a próbát, senkinek nem adott utasítást. S amikor az epizód befejezése után a tekintetek várakozóan, néma kérdéssel fordultak felé:"Milyen volt? Jó volt?" - vaskövetkezetességgel, ellentmondást nem törően mondotta:- 42 -