Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
ügy történt—e minden, stogy Vahtangov mondta? Hetünk, nézőknek, mindenesetre agy tűnt, hogy Igen. Zavadszkij és Tolcsanov élvezettel mondták el monológjukat, vigyáztak arra,hogy tisztán beszéljenek s mély, tiszta érzelmek fűtötték át a viszontagságaikat ecsetelő szavakat. Ha könnyeik nem ömlöttek is patakként szeműkből és nem töltötték is meg a kis tálkát, amelyet Scsukin-Tartaglia tartott arcukhoz, művészien imitálva, hogy könnyeket gyűjt, mindenesetre könnyek remegtek a színészek szemében, hangjábanI Kalafnak széket hoztak és Zavadszkij nagyon ügyesen teremtett néhány beállítást körülötte. Jurij Alekszandro— vics mindig hallatlan ötletességgel és kifejezően használta fel a színpadon elhelyezett tárgyakat. 1 párnákból valóban ijesztő, karóra tűzött dalia fejek formálódtak ki. Héhány pohárral és fémtárgyak - szögek, ki»kanalak, kiskések - hozzájuk ütögetésével sajátos zene csendült fel. A dobpergést bármilyen tárggyal és erővel kiverhettük. be a legfontosabb mégsem az volt, hogy szó szerint végrehajtsak Vahtangov elképzeléseit. A színészek hihetetlenül őszinte játékának, a naiv gyermeki hitnek és a realista előadásmódnak, a találó tréfáknak, merész ötleteknek és a hősök viharos drámai élményeinek társítása - ebben rejlett az előadás koncepciójának kulcsa. Mindenki arra törekedett, hogy a darab által megadott körülmények között merész cselekvéssel ragadja meg, s rendkívül sajátos, igényes trükökkel párosítsa a gondolatot (törülközővel törölgették arcukat,amelyet a kulisszák mögül dobtak be, Tartaglia "összegyűjtötte a könynyeket" és megmutatta őkét a nézőknek stb.). __ Mi "nézők" kitünően láttuk ezt, örültünk Vahtangov és társaink tehetségének és lelkesen, igazi olaszokként vettünk részt a játékos munkában.- 41