Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
bolyában felállva issét bekapcsolódott a cselekménybe. - Kalaf, sírjon együtt Barahhall Hissen aszalt az angyal Mintha friss vízzel locsolták volat le a színészüket. Már neu restelték érzéseiket és teljesen mag» Irkái ragadtak stinket, "nézőiket". Még hozzá egy expozíciós, elbeszélő jellegűnek tűnő jelenetben! Vahtangovot is lebilincselte játékok és monológjaik közben a legváratlanabb utasításokat adta.- Széket Kalafhak - parancsolta. - Adjanak agy egyszerű tonettszéket! S ne hagyják félbe cselekvéseiket1 áz előszínpad szolgáinak feladata ez, amikor látják, hogy a főszereplő nagyon helejött szerepébe és nem marad ereja a darab végére.- Tartagiia ugorjon elő borotválkozó tálkával a függöny mögül. Ebbe gyűjtse Barah könnyeit! Barah igazi, hamisítatlan könnyeit. Utána a nézők kősó szalad, a tálkát mutogatja: "Hézzék, hogyan játszanak a mi szinészeink! Valódi könnyek!" — szőtte tovább a cselekvések fonalát Vahtangov.- De Kalaf és Barah nem hederitettek rá. Alkottak! Ihlet kerítette hatalmába őket!- Törülközőt a színészeknek - adta fel a további szavakat Vahtangov. — Hiszen elárasztják Őket a könnyek! És nincs mivel letörölniük.- Túrandót nevének említésénél ezüstös csengettyüszó csendül fel. Mire várnak? Ütögessenek kiskun«lakát poharakhoz!- á színpad négy oldaláról őrök jönnek be. Kezűkben kopja. á kopjákon az elitéit daliák feje. Tűzzék fel ezeket a párnákat botokra — dobálta le Vahtangov divénypárnáit a "komédiásoknak".- Dobpergés, mint a színpadon - vezényelte és maga ütötte ki a taktust.- Kalaf és Barah arcraboral — rettenetesen fáj a szivük... 40
