Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
I Vahtangov ezt valószínűleg észrevette és nem haragudott meg ránk.- Host pedig az egészet elölről — vezényelte, tekintet nélkül arra, hogy már nagyon késő volt - és ismét a "nézők” részvételével. Egyetlen közömbös ember ne legyen a szobában! Figyelmeztetem magukat: előre be fogom mondani a cselekvéseket, amit a monológ közben végre kell hajtaniok. kezdjük! És megint sustorgásba jött minden! Lepergett Kalaf és Barah találkozásának jelenete a Vahtangov diktálta ritmus és mozgásrajz szerint. A jelenet tetszett a "nézőknek", megtapsoltuk. Tolcsanov nagy energiával kezdett hozzá monológjához, de a második felében lelankadt. Hég jóformán számot sem adhattunk magunknak erről, amikor éles kiáltás hasított fülünkbe:- Szégyen! Naplopó! Le a színpadról! A kiáltást éles fütty kisérte. Vahtangov a legközönségesebb módon, két ujját szájába dugva fütyült! Zavadszkij és Tolcsanov egy pillanatra megtorpant... De mi megértettük Vahtangov provokációját és zajongani, fütyülni kezdtünk. És bekövetkezett az a csoda, amire Vahtangov nyilvánvalóan számított: Tolcsanov elhatározta, hogy legyőzi a nézőket. Felugrott Zavadszkij mellé a dobogóra,vadul széttárta karját és kétségbeesetten kiáltott fel:- Ott az volt a hir már... zokogta -hogy fönséged, s atyja Timur király hős véget ért. Nem mondom el keservem A győztes már bevonul Asztrahánba- Boruljon le! Hemperegjen a földön kétségbeesésében! - mondta Vahtangov, aki már abbahagyta a fütyülést és pá-39 -
