Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Egy szót sem értek - szakította félbe élesen Vahtangov. - Még egyszer.

...s Tiflisz zsarnoka

föltarthatatlan országunkba rontott,

én, én Asztrahán felé menekültem,- Hová? - hangzott fel ismét a kérlelhetetlen kérdés.- Asztrahán, Asztrahán, Asztrahán - ismételte el néhányszor, Ízlelgetve a szót, Tolcsanov.- Jól csinálja, Tolcsanov - dicsérte meg a színészt Vahtangov. - Jó volna,ha nélkülem csak ezzel foglalkoznának - vetett egy pillantást Zahava és Kotlübaj felé. - Tovább!

sebbel rakodtam...- Mibe habarodtam? - kérdezte tettetett értetlenséggel.- Rakodtam, rakodtam, rakodtam - gyúrta a hangokat Tolcsanov. - Rakodtam, rakodtan...

És ez igy ment négy órán keresztül!

Vahtangov kegyetlenül kibelezte Barah és Kalaf első két nagy monológját. De kötekedése indokolt volt. Megértettük őt. De megértettünk mást is: Vahtangov kötözködóseivel szemléltetően akarta bizonyítani számunkra, hogy az egyszerű, köznapi beszéddel a Turandot hercegnőben nem boldogul a szinész.- És mi van a "nézőkkel"? - jutottunk hirtelen Vahtangov eszébe. - Talán elaludtak?

Elaludni épp nem aludtunk el,de ugyanúgy kifáradtunk, mint Zavadszkij és Tolcsanov, miután, anélkül, hogy észrevettük volna,velük együtt számtalanszor ismételgettük hangosan és magunkban monológjainak szavait és mondatait,próbálgattuk a rosszul csengő hangokat, teljes erővel dolgoztunk!

38