Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Zav&á&zkij ás ToX*eaís*»y azonnal -végrehajtották ezeket a cselekedeteket. Kegyem szórakoztató jelenet volt, a "nézők" helyeslőén zajongtak.- Amikor előjönnek, úgy viselkednek, mintha nem ismernék egymást — hangzott fel Vahtangov szava. — kimennek egymás mellett, arcukat rejtik, de a másik arcát kémlelik.

Zavadszklj és Tolcsanov ezt a feladatot is rögtön végrehajtotta,óvatosan jöttek elő és mentek el egymás mellett.- Halkan, közönyös hangon mondják a szöveget - jött Vahtangov utasítása.

"Te itt? Hogyan?" - mondta Zavadszklj, szinte minden hangsúly nélkül, valahová a távolba figyelve.

"Pönséged élve és itt Pekingben?1" - felelte ugyanígy, cipője zsinórját bogozva Tolcsanov.- Egy pillanatra fussanak egymáshoz. Szöveg! — formálta tovább a jelenetet Vahtangov.

A két szereplő egymáshoz rohant, szinte összeütötták fejüket, átöltelték egymást és Zavadszklj nagyon gyorsan megszólalt:

"Pszt. Csönd. Nehogy még elárulj! A nagy Lémára!

Hogy kerülsz ide?"

Most pedig fussanak el egymástól — dirigált Vahtangov. - Kalaf felugrik az emelvényre! Bar ah leül a másik oldalára. Gyorsan, szabatosan beszél, közben nem néz Kalafra. Kalaf majdnem háttal ül felé, úgy hallgatja.

A végzetes napon, midőn hadunkat

már futni láttam...

kezdte monológját Tolcsanov -...s Tiflisz zsarnoka

föltarthatatlan országunkba rontott...

mondta Tolcsanov oly világosan és gyorsan, ahogy csak tud* ta.- 37 -