Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Akkor ismét megkezdjük a.gyűjtést a nem létező előadásra. Néha sandítsanak felém is. Elfelejtik, hogy Gozzi meséjét játsszák és a szerző maga is résztvesz az előadáson. És ha a játék közben megjegyzéseket teszek és utasításokat adok, úgy kell őket végrehajtaniuk, hogy közben nem esnek ki szerepükből. Világos? A nézők sem feledkeztek meg feladatukról? Legyenek becsületesek és igazságosak társaikkal szemben. Hiszen ők a maguk szinészei- Vahtangov kihangsúlyozta a "maguk" szót -, nem holmi udvari társulat! "Kezdődjék hát a játék" - dalolta Jevgenyij Bogratyionovics a Baiazzókből.

Újra megkezdődött a próba. A "nézők" és a "komédiások" kapcsolata eléggé gyorsan kialakult. Megértettük, mit vár tőlünk Vahtangov és becsületesen alakítottuk szerepeinket. Zavadszkij és Tolcsanov újra tányéroztak, mi pedig őszinte sziwel kiváncsiskodtnyik dolgaik felől. Gongütés után Zavadszkij és Tolcsanov átalakult Kalaffá és Barahhá, s újrakezdték felismerési jelenetüket.

Barah e szavai után: Ó ég! Kalaf herceg! ön él! Lehetséges ez? - Zavadszkij, akit megijesztett az idegen hang, leszaladt az emelvényről és köpenyébe burkolódzva az előcsarnok nyitott ajtószámya mögé rejtőzött.

Tolcsanovot viszont Kalaf gyors mozdulatai ijesztették meg, leugrott az emelvény mögé, a szoba másik sarkába rohant és a nagy karosszék mögé bujt.

Egyszerre kukucskáltak ki fedezékük mögül, figyelmesen vizsgálgatták egymást, majd hangos suttogásba kezdtek:- Barah?- Uram!- Most hirtelen egymáshoz rohannak - mondotta hangosan Vahtangov —, de közben valami szemmel láthatólag megrémíti magukat és ismét elinalnak rejtekhelyeikre.- 36 -