Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

ïudta, hegy egy ilyen beszélgetés után egyetlen "néző" ses meri Sszlatétlenül játszani szerepét, őszintétlenül értékelni táísai. munkáját a színpadon. Vaiitangovban szervesen egybeforrt a rendező a pedagógussal. Ez biztosította munkája céltudatosságát.- Hol követett el hibát Zavadazkij és Tolcsanov? - fordult hozzánk Vahtangov,aki szemmel láthatóan nem kívánta folytatni a "nézők" és a "komédiások" kapcsolatáról való vitát. — Jól kezdtek. Elképzelték maguk előtt a darab által megadott körülményeket és egyikük elrejtőzött, a másik követni kezdte. De ahogy tovább folyt a szöveg, abbahagyták a cselekvést, csupán a szavakat ragasztották egymáshoz, pedig az egész rövid párbeszéd alatt egyiküknek rejtőzködnie kell, a másiknak pedig ügyelnie arra, hogy hercegét és urát ne ismerhessék fel. Rögtönözni kell, meg kell találni a cselekvést I- De hiszen valójában senki nincs körülöttünk, senki nem üldözi Kalafot. Hem válik mindez illusztratívvá? - jegyezte meg Kotlübaj, az előadás egyik rendezője.- Egészítse ki azt, amit illusztrálásnak érez, különböző kapcsolatokkal és mindjárt átéléssé válik - ez az első dolog, másodsorban, amennyire emlékszem, mindkét szereplő arról ad majd hirt a másiknak, milyen sok viszontagságon ment át, mennyit üldözték stb.- De ez később lesz.- És vajon a cselekvés nem előzheti meg a tartalmat, hanem csupán annak illusztrálására szolgálhat? Vajon, ha azt mondjuk: "jaj, de megijedtem" - csakis abban a pillanatban rémülhetünk meg? Sem előbb, sem később?- Valószínűleg, még nem értettem meg, hogy mit kiván a színészektől - válaszolta Kotlübaj.- És a színészek megértették? Gondolják végig magukban a szöveget és tegyék át cselekedetekbe.- Megpróbáljuk - felelte Zavadszkij.

35 -