Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

közönség fütyül, narancshéjjal dobálja a színészeket, nem túl hízelgő megjegyzéseket hallat...- És ha a nézők egy részének tetszik a színészek já­téka, a másik részének pedig nem?- Először is, mindig a többség véleménye dönt, másod­szor pedig a nézők és a színészek kölcsönös kapcsolatára van szükségem, nem pedig egyikük-másikuk nézői véleményé­nek árnyalataira. A nézőre van szükségem, a népre, amely jobbára egységes a jó és a rossz művészet megítélésében, nem pedig raffinált kritikus-esztétákra vagy unalmas filo­zófusok véleményére.- Miért szakadt meg kapcsolatuk Zavadszkijjal és Tol­­csanovval? Azért,mert nem játszottak igaz módon Jura-Kalaf első szavain és Barah-Tolcsanov első megjelenésén kívül; nem tudjuk, hogy mit játszottak, és nem tudjuk, hogy miért játszottak. Maguk, nézők pedig,látták és felismerték, hogy helytelen vonalra tértek és nem reagáltak többé az esemé­nyekre. Reagáljanak, cselekedjenek, éljenek, ahogyan a né­ző az előadáson él.- És ha reagálásunk megzavarja a színészt? - vetette ellen az egyik "komédiás".- A színészek örülnek, ha a néző viharosan kacag! A nevetés nem zavarja őket! Mitől fél? Hogy nem tudja le­győzni, magával ragadni a nézőt? Akkor maga nem szinész, hanem dilettáns. Menjen és fejtsen keresztrejtvényt.- A színházban igazi nézők vannak, itt meg...- Szinész—társai - szakította félbe a bizonytalankodó "komédiást" Vahtangov. - És fél attól,hogy becsapják, hogy a társai szándékosan "leégetik" magát? Még hozzá az én je­lenlétemben, a próbánl Szégyen,hogy igy gondolkozik a tár­sairól. öt próbán át nem vehet részt a munkában!- De -Jevgenyij Bogratyionovics, én nem akartam... - könyörgött a szerencsétlen "komédiás".- Majd öt próba után meglátjuk, hogy mit akart - fe­lelte kérlelhetetlenül Vahtangov. 34 -

Next

/
Thumbnails
Contents