Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

jellemezte mind a tömeg jelenetekben, mind pedig két—három szereplő párbeszédénél.- Természetesen a mi társulatunk tagja - válaszolta néhány pillanatnyi gondolkodás után Vahtangov. De a mi társulatunk most Veronában, ebben az észak-olasz kisvárosban tart előadást. - Tetszett neki Tolcsanov állhatatossága. — A legfőbb személy pedig én vagyoks Carlo Gozzi gróf, aki igen elégedett azzal, hogy bájos meséjét eljátsszák Veronában. Hendezzenek be nekem egy páholyt, hogy kényelmesebben elhelyezkedhessem. Védeni kell arcbőrömet a naptól. Beleegyeztem abba, igen tisztelt színész urak, hogy egy próbát tartsak önökkel} hadd értsék meg, hogyan kell játszani a mesémet!

S megkezdődött ez a kettős, érdekes és elég bonyolult játék. Azokban a napokban valóban csupán játéknak tűnt előttem. Ma, ha emlékezetembe idézem Vahtangov próbáit a Habima Stúdióban (Dibuk), elbeszélését arról, hogy próbálta Berger Áradását a Művész Színház Első Stúdiójában, hogyan dolgozott Birmannal együtt Adasev Kölcsönös tanítás cimü vaudeville—jén, a Lakodalom próbáin, körvonalazódik előttem néhány rendezői módszere. Vahtangov rendezéseinek ilyen sajátossága volt például az, hogy a darab egyik szereplőjeként bekapcsolódott a problémák folyamatába.

Természetesen, ehhez a hatékony, a színészeket magával ragadó rendezői módszerhez Vahtangov színészi képességeire, bátor rögtönző készségére, hatalmas fantáziájára, izzó temperamentumára volt szükség.

így hát megkezdődött a játék - avagy a próba.

Jevgenyij Bogratyionovicsnak behoztak néhány díványpárnát és készítettek valami könnyű, napellenző ponyváié— leséget is, amely megvédte a fénytől. (Az ebédlőben próbák idején rendszerint minden villanyt felgyújtottunk.)

Felhangzott a gongütés, amellyel Vahtangov a cselekmény kezdetét vagy a próba szüneteit szokta volt jelezni. Zavadszkij és Tolcsanov beszélgetésbe kezdtek a csoportok- 30 -