Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

ban álló növendékekkel, s szemük sarkából a szoba közepén elhelyezett emelvény felé sandítottak.

Mi egyik szemünkkel őket figyeltük, a másikkal pedig Gozzi grófot - Vahtangovot.

Barátaim - harsant fel kisvártatva hangja - nem ismerek magukra! Itáliában lennék, egy kisváros főterén, ahol mindenki ismeri egymást, ahol kikiáltó ecseteli a vándor— szinész-társulat játékának nagyszerűségeit, ahol a színészeket a gyors átöltözésekre szolgáló, kétszer hat méteres függöny választja el a nézőktől, a vezető szinész és a pénztáros pedig réztányérral járják a színházművészet rajongóinak sorait?!... így nem lesz jó. Talán nem eléggé világos valami?

Minden világos volt. Helyzetgyakorlatnak kellett következnie a megadott témára. S ebben a helyzetgyakorlatban mindenki résztvesz, hiszen még maga Vahtangov is bekapcsolódott.

Vahtangov azért alkalmazta a helyzetgyakorlatokat a színdarab vagy egyes epizódjadnak témájára,hogy megteremtse a próbák művészi légkörét vagy megtalálja a színdarab egyes mozzanatainak "magvát", lényegét.- Mi tehát várjuk az előadást. A szinészek készülődnek. Ketten előre szedik a belépődíjat - fordult hozzánk Vahtangov.- Miért előre? - kérdezte újból Tolcsanov, hogy pontosabbá tegye a cselekvését.- Az előadás után a nézők pillanatok alatt eltűnnek. Elég a kérdésekből! Kezdünk.

Erőnkhöz képest igyekeztünk átváltozni olasz nézőkké, akik a téren kedvelt komédiásaikra várakoznak.

A komédiások eltűntek a rögtönzött függöny mögé, amelyet két magas hátú, gótikus szék közé feszitettek ki.

Zavadszkij és Tolcsanov kerámia hamutartókkal jártak körül. Mi kérdezgettük őket az előadásról és aprópénzt do- - háltunk a hamutartókba.- 31 -