Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
- Se izgassa magét. Tartogassa az erejét. Még szükség lesz rá... Â siker óriási. A fiatalság nagyot fejlődött.- ügy van! Zavadszkij, Scsukin, Orocsko? - nevezte meg a színészeket Vahtangov.- Igen, Zavadszkij csupa chanae, csupa kellem — felelte Konsztantyin Szergejevics.Scsukin kitünően tapintotta ki a szerep jellemét, Orocsko őszinte, mélyen átérzi szerepe drámaiságát.Manszurova és Hemizova nagyon bájos...- Hisz nekik? Megkövetelem tőlük, hogy valóban éljenek a színpadon, sírjanak, nevessenek...- A szerelem, a féltékenység, az öröm és a bánat örök érzések, a néző jól ismeri őket. S csak akkor ragadnak magukkal, ha a szinész valóban át is éli őket. ön nagyon sokat ért el színészeinéi... Ma legyőzött, leigázott minket ... Sztanyiszlavszkij szeme, Vahtangov kezét szorító keze mintegy át akarta adni azt az örömteli lelkesedést, amelyet a nézőtérről hozott magával az Arbatra. Vahtangov érezte ezt és egész lényével magába itta a nézőtér és a színpad visszfényét, amely ott csillogott Sztanyiszlavszkij szemében. Sztanyiszlavszkij felállt.- He huzzuk el a szünetet... Gyógyuljon meg minél hamarabb. És pihenjen sokat... Hem vigyáz magára - mondotta igen komolyan.- Olyan sok tennivalóm lennel A Turandot hercegnő csak előtanulmány a Stúdió későbbi munkáihoz. — Köszönöm, végtelenül köszönöm, hogy eljött - felelte Jevgenyij Bogratyionovics. Héhány pillanatig mindketten hallgattak. Konsztantyin Szergejevics gyengéden, de keményen megrázta Vahtangov kezét s kiment a szobából... A nézőtéren, a színpadon és a díszletek mögött már várták Sztanyiszlavszkijt. Lelkesülten, gondolataiba mélyedten lépett a terembe. A függöny szétnyilt és az előadás egyre forróbb sikerrel folytatódott.- 125 -
