Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Az előadás befejezése után a nézők levelet küldtek Vahtangovnák, amelyben megköszönték a csodálatos előadást, Sztanyiszlavszkij pedig telefonon még egyszer gratulált neki a maga és a Művész Szinbáz nevében.

X

"A Művész Szinbáz fennállásának huszonöt éve alatt nem akadt sok ehhez fogható siker. On megtalálta azt, amit sok színház oly régen és oly nagy igyekezettel keres" - irta Sztanyiszlavszkij a beteg Vahtangovnak a Turandot hercegnő főpróbájának napján.

"Igen, ennek az előadásnak megalkotója tudja, hogy mi menthető át és mi használható fel a régi művészetből. És azt is tudja, hogy... Ez a művész valahogyan lemond a képzelt újításról, s mégis úgy fejbe ver minket, öregeket, hogy még most is egyszerre lel minket a hideg meg a meleg, örülünk is, meg nyugtalankodunk is. És lelkemet hála tölti el a mester és munkatársai iránt" - irta üyemirovics Dancsenko a vendégkönyvbe.

És mintegy e gondolat folytatásaként, 1922 -ben, a Vahtangov-emlékünnepélyen ezt mondotta ïïyemirovics Dancsenko Jevgenyij Bogratyionovics alkotómunkájának sajátosságairól:

"Vahtangov nem törekedett arra, hogy művészetében elszakadjon a Művész Színháztól, de elszakadt a Művész Színház rossz hagyományaitól. Mi ez a hagyomány? Ez az a naturalizmus, amelyet a Művész Színház nem tud levetkezni... Ettől a szürke,unalmas naturalizmustól lökte el magát elemi erővel Vahtangov..."

Aligha lehetne Vahtangov munkásságát jobban jellemezni, amint azt Vlagyimir Ivanovics tette.

Vahtangov munkássága utolsó szakaszának egyik rendezését sem szánta arra, hogy általa erősítse művészi hite-