Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

kelhez, akik végighallgatták Vahtangowal folytatott beszélgetését. - Hiszen nem lakik messze!

Valamennyien lelkesen helyeselték Sztanyiszlavszkij szándékát. Engem bíztak meg azzal, hogy Konsztantyin Szergejevicset elkísérjem. Elhatároztuk, hogy nem értesítjük elére Vahtangovot. Egy órai fölösleges izgalom, várakozás. .. Vajon ugyanakkora sikere lesz-e a második felvonásnak, mint az elsőnek volt? Nem változtatja—e meg elhatározását Konsztantyin Szergejevics?

Aggodalmunk alaptalannak bizonyult. A második felvonás jól ment le. Szánt béreltem, jól bebugyoláltam Konsztantyin Szergejevicset, beültettem a szánba és elindultunk Váhtangovho z.

Amíg Sztanylszlavszklj az előszobában vetkőzött, előresiettem a szobába. Jevgenyij Bogratyionovics magasra tornyozott párnákon feküdt az ágyban.- Már tudom... épp most értesítettek arról,hogy Konsztantyin Szergejevics idejön - előzött meg.

Szeme elslklott mellettem. A szoba ajtajában Sztanyiszlavszkij állott.- Csupa jég vagyok... Kérem, ne izgassa magát. Minden nagyszerűen megy. Gratulálok. A Művész Színház színészei szinte magukon kivül vannak. Dobronravov úgy nevet, hogy remegnek a falak... Konsztantyin Szergejevics megrázta Vahtangov kezét s közben figyelmesen vizsgálta.- És ön, Konsztantyin Szergejevics, önnek tetszik a munkánk?

Vahtangov bánattól fátyolos pillantása izgatottan tapadt Sztanyiszlavszkijra.- Tetszik. Amit láttam, az tehetséges, sajátos - és ami a legfontosabb, életörömet sugárzó!

Sztanyiszlavszkij elismerése sokat jelentett Vahtangov számára. Arca felderült, mélyet sóhajtott. Sztanyiszlavszkij leült az ágy mellé, nagy kezébe fogta Vahtangov forró kezét.- 124 -