Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
előadásának formáját e kísérleti munka során létrejött járható útnak; irt a szinésznevelés nehéz művészetéről Sztanyiszlavszkij tanításának alapján, a Stúdió terveiről és álmairól. Ezután Vahtangov bemutatta a nézőknek tanítványait, az előadás szereplőit és kiemelte, hogy sokan ma lépnek először színpadra. Levelében szükségesnek tartotta megemlékezni a zenekarról is, amely a Stúdió növendékeiből állott és "minden hangszeren játszott, beleértve a fésűt is". Megnevezte az előadás díszlettervezőjét, Ignatyij Ignatyevics Hyivinszkijt, és a női jelmezek tervezőjét, Hagyezsda Petrovna Lamanovát, nA frakkok készítője... erről jobb, ha nem beszélünk" - igy fejeződött be Vahtangov levele a nézőkhöz, s e befejező tréfás fordulat mintegy azt hangsúlyozta, hogy számára nem a külső formák, a jelmezek és a díszletek jelentik a Stúdió uj munkájának tartalmát és értelmét. A levél nagy jelentőségű volt: a kölcsönös bizalom hidját verte a színpad és a nézőtér közé - ez a bizalom pedig hallatlanul fontos a színésznek, «Vi először lép fel uj szerepében, a színháznak, aki a közönség itélőszéke elé bocsátja uj előadását. A nézők barátian, melegen fogadták Vahtangov üzenetét. Őszinte elragadtatással figyelte a színpadot Sztanyiszlavszkij; önfeledten nevetett és csodálkozott Vahtangov rendezői képzelőerejének játékán. Az első szünetben felhívta Jevgenyij Bogratyionovicsot és értesítette az előadás nagy sikeréről. A beszélgetés befejezése után Konsztantyin Szergejevics egy pillanatra elgondolkozott.- Mi lenne, ha a következő szünetben ellátogatnék Jevgenyij Bogratyionovicshoz? - fordult a Stúdió növendé- 123
