Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
- Jevgenyij Bogratylonovics, becsületszavamra nem tudom, hogyan lehet egy legyet elefántnagységura hizlalni—- És hogyan lesz az én ceruzámból napernyő?- Bocsásson meg, de az afféle fantáziólás...- A bölcsek mindig fantáziáinak. Talán nem tudónk eléggé okosan fantáziáiul! És mit gondolt ki Balihin?- Azt gondolom, Jevgenyij Bogratyionovics, hogy egy tenyér vonalainak összeszámlálásához először is le kellene vágni a kezet; azután alá kell helyezni a világ legeslegnagyobb távcsövének, s a legjobb tenyérjósok, matematikusok és asztrológusok részvételével konzíliumot összehívni, majd a tízezerszeresére felnagyított tenyeret a holdra vetíteni számukra.- Lám, ez komoly, ügybuzgó javaslat - mondta megingathatatlan komolysággal Vahtangov, miközben arcát félreforditotta. - Dolgozzék csak tovább rajta. Meggyőződésem, hogy hírneves bölcs lesz magából! Balihin sikeres fantáziálása után Korolev, Moszkvin és Gorayuhov figyelemre méltó fejtegetései következtek a maguk témájáról, Zsilcov azonban mindenkinél jobban megbirkózott feladatával. De félóra múltán 5 is megadta magát, kimerült a fantáziája. Ekkor Vahtangov azt javasolta a Bölcselmek, hogy kórusban, egészen halkan kezdjenek mesélni a témájukról. Hallatlanul szórakoztató látványnak lehettünk tanúi: komoly arckifejezéseel, szinte gesztusok nélkül, félhangon hőhörögtek témájukról társaink, felsőtestük könnyedén ringott a Bölcsek zenéjének ütemére, amely Vahtangov utasítására halkan játszott.- Most pedig helyezzék mutatóujjukat bölcs homlokukra - kérte Vahtangov. A bonyolult, félhangon elmondott monológgal társuló primitiv mozdulat rendkívül naiv és humorral telt figurákat teremtett. 119
