Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
- És nekünk mikor szentel öt percet? - lázadtak fel a Bábnők.- Maguk tudják, hogy szépségesek? - felelte válaszképpen Vahtangov. A színésznők nem felelhették: "Igen,tudjuk." Az életbeli és a színpadi szépség között túl elmosódó a határvonal. S bevall hatja-e egy leányzó, hogy a színpadon szebb, mint az életben?!- Jól van, nézzük a kérdést más oldalról — értette meg a Bábnők habozását Vahtangov. — Ismerik-e azt a napoleon! közmondást, hogy "nem jó káplár az, aki nem akar marsall lenni"? A leányok egybehangzóan állították, hogy ismerik a mondást. És egy másikat: "Nem jó szolgáló az, aki nem akar férjhezmenni a gazdájához"? A Rabnők némi habozás után beleegyeztek, hogy ilyen eset előfordulhat az életben.- Ez hát a szerepük "magva": Turandot hercegnők akarnak lenni, de nevelésük olyan, hogy ebből szinte semmit sem árulhatnak el sem a nézőknek, sem Altoum udvari embereinek, de legfőképpen színpadi szomszédjuknak - a másik Rabnőnek. Észrevették, hogy közbeszurtam a "szinte" szót. Erre a szóra kell gondolniuk a szemük sarkából Ealafra vetett pillantásnál.- Altoumhoz ne akarjunk férjhezmenni? - kérdezte a legfürgébb Rabnő, Suhmina.- Altoumhoz? - lepődött meg Vahtangov. - Látják, ez még nekem se jutott az eszembe. Ez már túl van minden határon. Egyébként, ez ellen sincs ellenvetésem. Az öreg férjhez adja a lányát s biztosan unatkozni fog. Vessék magukat Altpunra!- Egymást pedig csöndben utáljuk? - kérdezte egy szelid, epekedő pillantásu rabnő, Alekszejeva!- 120 -