Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

hogy & szerelmet a színpadon rendszerint érzelgősség, mosoly, édes olvadékonyság helyettesíti. A szolgák munkájában rejtélyes változás állott be.Pedig szóról szóra ugyanazt tették, amit eddig. De cselekedeteiket az a láthatatlan, mégis érezhető elem sugározta át, amely a szinészt belülről füti, s ez mintegy a színpad fölé emelte őket az egész előadás folyamán.

Két nap múlva Szimonov bemutatta Vahtangovnak a szolgák pantomimjét, amely eléggé pontosan és tömören magában foglalta a lurandot hercegnő cselekményét.

Bájos, művészi miniatűr született, amelyet a rendező és a színészek szellemes ötletei fűszereztek.

És Vahtangov ismét meglepetéssel szolgált. Ez volt rendezői tehetségének sajátossága - lépten nyomon meglepte, meghökkentette környezetét szines, szemléletes gondolataival, a szerepre, a részletekre vonatkozó sajátos meglátásaival, amelyek a készülő színdarabot sajátos Ízzel telitették.- Nem rossz munka - mondotta,miután végignézte a pantomimot. - Gyorsan elkészültek vele. Kellemes és szellemes. Jó adag irónia... De a Turandot meséjét ezúttal feje tetejére kell állítanunk. — És Vahtangov vígan, ravaszdién felkacagott.- Gyermekeim, a maguk pantomimje jól végződik, ugyanúgy, mint a színdarabunk. Ez helytelen. Csapjuk be a nézőt! A pantomimot az előfüggöny előtt játsszuk el az éjszakai jelenet és a befejező jelenet között - akkor,amikor Kalaf, aki akaratlanul kiadta magát Adelmának, készen áll arra, hogy másnap reggel tragikus halált haljon. így hát a pantomimben meghal Kalaf megszemélyesítője; meghal Adelma is, Zelima is. És Turandot győzedelmeskedik.

Képzeljék csak el! A néző látja, hogy a pantomim hősei azonosak a színdarab hőseivel. A pantomim meséje a maguk által tervezett formában szintén a darab meséjét követi. Már elérkeztünk a drámai kulminációhoz. A néző látja, hogy Kalaf meghal, ügy gondolja tehát, hogy a mi utolsó- 107 -