Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

fantáziáit, álmodozott a színészekkel együtt a színpadi alakról, a színdarabról, a leendő előadás egyes mozzanatairól, de soha nem adta át magát az előadás egészét szétbomlasztó, aggályoskodó okoskodásnak, Nem szerette a szószátyárokat és az okoakodókat, a színházi "filozófusokat".

Rendkívüli etikai érzéke volt. Â tanítványok nevelése egyik legfontosabb feladatának az etikai kérdéseket tartotta, rá akart vezetni bennünket arra, hogy a színházat életünk legfontosabb részének tekintsük.

3

Vahtangov néhány nappal később, szanatóriumba vonulása előtt magához hivatta Nyivinazkijt. Üzent, hogy a megbeszélésen én is legyek jelen. Azon a napon - szcenikai részlegvezetői kötelességeimre való tekintettel -, lehetőleg pontosan feljegyeztem Kyivinszkij és Vahtangov beszélgetését.

Jevgenyij Bogratyionovics megkérdezte Nyivinszkijt, hogy tetszett neki a színdarab uj fordítása, hogyan akar hozzákezdeni munkájához. Ignatyij Ignatyevics azt mondotta, hogy pontos díszlettervezői terve még nem alakult ki és megkérdezte, miért esett Vahtangov választása Gozzira, nem pedig Schillerre.- Ez nem schilleri téma - felelte Vahtangov. Schiller a Turandot hercegnőben az én számomra elsősorban stilusmüvész. És nem látom szemléletesen magam előtt, mit is akar mondani e meséjében.Más dolog az Ármány és szerelem: tiszta, kényelmes szobácska (talán csak egy fal ablakkal, fölötte pedig cseréptető). Az ablakban feltétlenül virágcserepek állanak, Lujza mindennap kannából öntözi őket. A fal mentén pedig (az egész szinpadon) a polgári élet tartozékai: mély nagyapa-karosszék, könyvtartó asztalka és feszület, az ősök képei, tányérokkal megrakott polcok, mint a- 9 -