Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

lenek, rövidek, hogy úgy mondj ara, hivatalosak, de úgy látom, fíuben^* elég közel jár az arany középuthoz.

Itt van például egy okos rendezői feljegyzés. „Tegnap elhatároztam, hogy minden nap megfigyelek valakit a stúdió növendékei közül - kezdte a jegyzet felolvasását Vahtangov. - I>e ehhez csoportokra osztottam a növendékeket: az első csoportba az öregek kerültek, Szék nagyon komolyan járnak-kelnek, mintha valami citkot őriznének. Vahtangowal való kapcsolatuk szoros, de valahogyan kiegyensúlyozatlan, gyötrő..."- Jevgenyij Bogratyionovics - könyörgött Szimonov. — Megígérte, hogy nem fogja felolvasni a jegyzeteinket...- A rosszakat, helyteleneket, természetesen nem olvasom fel, de a hasznosakat felolvasom - válaszolta Vahtangov. - Te pedig nagyon helyesen láttad meg: kapcsolatom az öregekkel szoros, de... majd egyszer részletesen elmesélem maguknak, zöldfülűek, hogy miért bonyolult ez a kapcsolat. Lám, ez is igaz - futotta át Vahtangov a következő sorokat: - „...Az öregek szivesen beszélnek Vahtangowal való közös munkájuk kezdetéről, de arról, hogy mi történt a következő években, hallgatnak. Tetszik viszont nekem hogy nem fecsegnek, nem játsszák a vezért..." „A Gunsztosok^* úgy kóborolnák a stúdióban, mint az idegenek, mintha elvesztettek volna valamit és nem találnának semmit, amivel pótolhatnák. De szemmel láthatóan nagyon tehetségesek. Tegnap láttam, amint Tolcsanov Csehov Hollóját próbálta. Ezt a figyelmet, koncentráltságot! Kitűnő! Az újonnan fel-5*Rüben Szimonovot már "hivatalos" kapcsolatunk előtt is ismerte Vahtangov, nagyra becsülte őt és gyakran csak

keresztnevén szólította.n

'Azok a növendékek, akik Gunszt sziniiskolájából léptek át Vahtangovhoz.- 91 -