Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

vettek közül, akik utánunk, sáljapinisták^* után kerültek a stúdióba, nekem Scsukin tetszik a legjobban. Állandóan üres sarkot keres magának a Stúdióban. Fog egy széket, leül a sarokba, hátát a falhoz támasztja és valamit beszél magában. Próbáltam kihallgatni, de rögtön áttér szerepe szavaira... ’Hát Görögországban vannak-e tigrisek?’ - kérdi. »Vannak!’ - felelem, ő meg folytatja: 'Hát oroszlánok?’ - ’Oroszlánok is vannak’ - mondom. Csak azt akartam tőled megkérdezni...’ De félbeszakít: ’Mondj olyant, amihez hozzákapcsolódhatom...* - így nem tudunk beszélgetésbe elegyedni. Később rájöttem, hogy Zsigalov szerepét gyakorolta. Meg kell kérdezni J. B-t /Ez nyilvánvalóan én vagyok - jegyezte meg Vahtangov/, helyes-e Így próbálni?" - Felelek. - Vahtangov letette Szimonov naplóját. - Próbálni lehet úgy, ahogy tetszik, csak haszon származzék belőle. Nem a próba módszere a fontos, különösen, ha az ember egyedül próbál, hanem az, hogy mire törekszik a színész. Scsukin, véleményem szerint nyilvánvalóan a hiteles beszélgetést kereste, amikor arra kérte Rubent, hogy a darab szavaival válaszolhasson neki. Nem rossz módszer és helyes, hogy Szimonov feljegyezte. Ez lesz az első szerzeménye rendezői poggyászának! Itt viszont csupa felkiáltás van - Vahtangov ianét az én füzetemet vette elő: „ó, én hiszek abban... Û, szeretem ha... Hogyan érjem el..."- De Jevgenyij Bogratyionovics, hiszen megígérte...- Igen, megígértem! Elnézést kérek, rossz feljegyzéseket nem fogok felolvasni!- Vajon hihetünk-e ennek az Ígéretnek? Vahtangov a pedagógia, a nevelés „hatékony módszereinek” kedvéért még önmagát sem kímélte, nemhogy minket. Minél hamarabb át kellett térni a felkiáltásokról a lényegbevágó feljegyzésekre - erre tanított meg Jevgenyij Bogratyionovicsnak ez a leckéje.

•F--------------------------------------'•Azok a fiatalok, akik ezen a nyáron a Sáljapin-Studlóból jöttek Vahtangovhoz tanulni.- 92 -