Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

alsó részére pedig valamiféle párkányt helyezünk. A nézők- Vahtangov ismét vidáman kihangsúlyozta ezt a szót - az ajtó felső nyilásán át adják he holmijaikat, leteszik őket a „pultra", ahonnét azokat pillanatok alatt eltüntetik a gyakorlott ruhatárosok.- Csak a Kátya néni van itt - szólalt meg bizonytalanul az egyik rendezőjelölt.- Hogyan? - lepődött meg Vahtangov.-A fél stúdió nem játszik a szindarabrészletekben. Emögött az ajtó mögött állnak majd és láncban adogatják egymásnak a nézők kabátjait. A legutolsó pedig felakasztja a fogasra.- Hogyan, mi magunk öltöztetjük és vetkőztetjük a nézőket? - szaladt ki szájamon akaratlanul, valószínűleg eléggé tiltakozóan a szó.- Igen, a nézőket - ismételte szenvtelen hangon Vahtangov -, vendégeinket - hangsúlyozta -, a népet - mondta még élesebben, sőt megfordult, s merőn rámszegezte tekintetét /nekem, természetesen, úgy rémlett, hogy ez a megsemmisítő pillantás kizárólag nekem szól/. - A népet, amely talán azért jön el, hogy megnézze, mit is csinálunk mi itt. A népet, amelyért dolgozunk, és hogy segíthessünk neki az öltözésnél, még habfehér kezünket is bepiszkítjuk- ez a mi kötelességünk - támadt ránk szokott szarkazmusával Jevgenyij Bogratyionovics. - Egyáltalán nem ijesztő dolog a nézőt szolgáló rendező és színész számára, ha kissé piszkos lesz a keze az idegen /a magáét senki sem fél a kezébe venni/ sárcipők átvétele közben.- Micsoda arisztokraták 1 - ez már valóban nekem szólt, mert a következő pillanatban Vahtangov megfogta kabátom gomblyukát. - Nyikolaj Mihajlovics, a ruhatári teendőkkel magát bizom meg. Ez az első rendezői feladat, amit tőlem kap. Igen, igen, rendezői, ne emelje szemét az égre, ne vágjon haragos képet. Itt nincs segítség. Rendezői feladat! A rendező elsőrendű feladata, hogy megszervezze a maga házát, a maga színházát. Ha az előadás már- 87