Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

készen áll, a rendező fő feladata a nézők fogadása és bekisérése. Ezekben az órákban a színpadon senkinek sincs rá szüksége. A színpadot átadják az ügyelőnek, most ő ott a király és az úristen! Tilos a kulisszák mögé menni, a színészek közé és híreket hordani a nézőtérről. Változtatásokat eszközölni az előadáson még ennél Is nagyobb bűn! Értsék meg, a színésznek Is fel kell szabadulnia néha attól a tudattól, hogy bármely percben megjelenhet a rendező és uj tanácsokat ad vagy megváltoztat valamit a szerepen. Héttől tizenegyig a színésznek semmiről sem kell tudnia, semmire sem kell gondolnia annak a szereplőnek az életén kívül, akit a színpadon felidéz. A rendező ezekben az órákban a nézővel marad. Most ez tevékenységének övezete. Maga is a nézővel tölti idejét előadásunk első és az utolsó félórájában. Feladata az lesz, hogy a néző fogadását, be- és kikisérését művészi fokra emelje. A szcenikai részleg vezetője szabaddá teszi a maga számárp ezt a szobát. Az ajtót saját maga alakítja át. Annyi hallgatót vesz igénybe, amennyi szükségesnek látszik a nézők ruháinak átvételére és kiadására alakuló futószalaghoz, legyen szives, gyakorolja ezt a stúdió növendékeivel. „Főpróbát" kérek a ruhák átvételéből és kiadásából, amikor közli velem, hogy készen van.

Ebbe a szobába is készítsenek vászonburkolatot, mint a lépcsőházba, s a falak mentén sűrűn helyezzenek el kis zsámolyokat, mint a Művész Szinház előcsarnokában.- És ha akad olyan néző, akiről nehéz lesz le- és fölsegiteni a kabátot?- Ó, mélyen tisztelt Nyikolaj Mihajlovics, maga nagyon ravaszdi ! Nevezzen ki egy növendéket ügyeletesnek, de legjobb, ha maga fogad mindenkit. Ami pedig a kabátok „lesegitését" és „felsegitését" illeti, értem célzását az inaskodásra. Semmiféle inaskodást, talpnyalást! Ez az, amiért megölöm. Aznap este röpül a stúdióból a saját kabátjával együtt. Mi magunk adjuk ki magának! - háborgott Vahtangov.- 88