Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

sértettük Vahtangovnak a rendezői csoport kollektivitására vonatkozó kívánságát. Buzgón foglalkoztunk szerepünkkel.

Elérkezett a nap,ami kor Vahtangovnak he kellett számolnunk arról, hogyan teljesítettük az elénk tűzött feladatokat .

önállóan, azaz Jevgenyij Bogratyionovics nélkül próbáltuk a Lakodalom táncjelenetét, amikor a Stúdió ügyeletese azzal a hírrel lépett be, hogy Vahtangov a bejáratnál várja a rendezői csoport tagjait. Bajtam kivül Szimonov és Janovszklj volt jelen. Egy perc múlva már lenn voltunk a /a líanszurov-studió a második emeleten volt/ és megláttuk Vahtangovot, amint az utca szemközti oldaláról figyelmesen vizsgálta házunk homlokzatát.- Nos, milyen javaslataik vannak arra vonatkozólag, hogy ezt a házat Színház-stúdióvá alakítsuk át? - fordult hozzánk Vahtangov.

A kérdés váratlanul ért minket.- Nem gondolkoztunk még ezen - felelte valamelyikünk.- Nagyon helyes, hogy nem gondolkoztak rajta - hangzott fel az előbbihez hauonló váratlansággal Vahtangov felelete. - Féltem, hogy miután azt javasoltam, hogy tanulmányozzák a helyiségünket, a ház díszítésével kezdik a dolgot. Nos hát. Estet állítunk össze szindarábrészletekből. Meghívjuk a hozzánk közelálló és számunkra fontos embereket. Be nem Írjuk meg nekik, hogy melyik ajtó a bejárat. Egyszerű és szerény tábla kell. Gondoskodjanak róla. Házunk ablakai pedig ragyogjanak jobban, mint a környező házaké. Találjanak ki egy olyan különleges oldatot, amelylyel lemoshatják. Nézzenek csak oda - és Vahtangov egy villára mutatott, amelynek hátsó ablakai néztek felénk -, ez a ház tisztábbnak tűnik, mint a miénk.- Jevgenyij Bogratyionovics, ott gyerekek élnek, az napközi otthon.- S mi élteti azokat, akik eljönnek hozzánk, no mag mi magunkat mi éltet? A művészet. S a művészet leheletének- 84 -