Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
A rendezői órák folytatódnak
és mi ismét csoportokba verődve óbégattuk dalainkat, a közben bánatos pillantásokat vütettünk az asztalokra. De akkor felhangzottak Besoldn Invitáló szavalt- Uraim, kérem tisztelettel! Tessék! - és Borisz Vasziljevics széles mozdulattal hívott mindenkit a terem előterébe. - Tessék! Vacsorához! - mondotta még hangosabban. - Vacsorához! Fiatalság! S mind az utolsó mondat! „fiatalság!", mind pedig a mozdulat, amellyel Scsukin kifejezően rámutatott a vacsorához előkészített borra, előételekre, tálakra, mintegy sugallták és megkönnyítették feladatunkat: igazolták sürgölődéBünket az asztal megtérítésén. A felszolgálók azonnal felállították a két abrosszal letakart asztalt, átlósan, a nézőtértől balra eső sarokban. Ele szünet következett: mitévők legyünk most? Ki kezdje meg a terítést? Suhmina elsőnek indult el a kisegítő asztal felé a tálakkal és két-három női vendég segítségével ünnepélyesen a lakodalmas asztal közepére helyezte a homáros tálakat. Utána a felszolgálók sietve hozták és tették helyükre a tányérokat, a menyasszony pedig az ezüst evőeszközzel foglalatoskodott. A férfi vendégek a vőlegény vezérletével pillanatok alatt megrakták az asztalt borokkal, Dimba és Zsigáiov pedig előételekkel 5 Zmejukina ide-oda röppent és művirágokat, vázákat helyezett az asztalra. Általános meglepetésre a terités teljes ceremóniája rendkivül kevés időt vett igénybe. Terités után a legtöbb vendég finomkodva oldalra vonult, mintegy elgyönyörködött a végzett munkában. Hogyan lett ilyen hiteles mindez? Kitől eredt e váratlan alkalmazkodás a cselekményhez? Amenynyire emlékeztünk, Jaty és Zmejukina szerepének alakítóitól...- Kedves vendégek, nagyon kérem! Foglaljanak helyet! - érezte meg nagyon jól az asztalhozültetés lélekta-69 -