Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

Csend lett. Néztük az előttünk felállított asztalokat, asztalkákat, székeket a palackokkal, előételekkel és ételekkel és gondolkodtunk, hogy mit vállaljunk magunkra. Vahtangov türelmesen várt.- A homárt senkinek nem engedem át - harsant fel Suhmina-Nasztasztja Tyimofejevna hangja. - A homár a generálisé , ezenkívül általában a nagy tálakat magam viszem az asztalra.

Én pedig az ezüst evőeszközöket: villákat, kanalakat, késeket - mondta a menyasszony szerepében, mély hangon, Nyekraszova. - Ez talán a mi családi ezüstünk!- Helyes! - egyezett bele Vahtangov.- Az én feladatom pedig a bor! - jelentette ki Xudr j ave e V-Apiombov.

Az ecetes gombát és a többi előételt én viszem - mondta, szintén a szerep magjából kiindulva Scsukin-Zsigalov.- Csakis a virágokat! Virágokkal diszitem az asztalt - turbékolta epekedve Zmejukina-Ljaudanszkaja.- Diszitse, diszitse, csodás! - felelte Jaty modorában Vahtangov.

Az egyik javaslat a másikat követte és hamarosan ainden szervirozási feladat gazdára talált.- Akkor hát, most kezdjünk. Üljenek le és énekeljenek. Közben egyfolytában és bánatosan nézzék az előkészített , de még elérhetetlen vacsorát. Nasztaszja Tyimofejevna odalép férjéhez, valamit mond neki és... Kérem, játszmák le a helyzetgyakorlatot. De minden zavar nélkül, minden tettüket tegyék hitelessé: hogyan ülnek le, amikor az asztalok még teritetlenek; hogyan kezdenek hozzá a vacsora előkészületeihez; hogyan illik viselkednem stb. Minden világos?- Igen.- Énekeljenek.- 68 -